
Ian Brown- Stellify
Ian Brown- In the year 2525
Ian Brown- Marathon Man
Fabricius Gábor: Puha neon fejlövés 23. bejegyzés, BÜROSZEX, AVAGY A MODERN HORMONOLÓGIA
2003. 05. 19., 20:11
Volt egy időszak, amikor mindenkibe szerelmes voltam. Nem lehetett tudni, hogy ez tesztoszterontúltengés volt-e, vagy csupán emelkedett állapot, de az biztos, bármerre jártam és bárkivel beszéltem, mindig azt éreztem, hogy abba vagyok szerelmes éppen, aki előttem áll. Ez az időszak több évig tartott, aztán hirtelen elmúlt. Azon gondolkoztam már, hogy valószínűleg egyfajta pszichózis kezdete. Ültem az asztalnál, egy Excel-táblára próbáltam koncentrálni, amikor belépett B. Egy printet hozott, hogy véleményezzem.
A szerelem egyébként elég könnyű dolog, mert csak annyit kell mondani: „szeretlek”, ez általában megnyit kapukat – tűnődtem és mindenre gondoltam egyszerre, amit a földi létben meg lehet szerezni, és amit a „szeretlek” szó kimondásával meg is szoktak szerezni az emberek. Az volt a bajom, hogy bármibe szerelmes tudok lenni, azonnal. Többször végiggondoltam, és úgy döntöttem, hogy a szerelem a hasonló dolgok közös beteljesüléséhez vezető vágy. A pénz a pénzbe szerelmes, a test a testbe, a hódítás a hódításba, a recepciós a kifutófiúba, a háziasszonyok a Tescóba. Egy áruház is tud szerelmes lenni. Áru kell neki.
Amikor a gyermekeknek tündérmeséket mesélnek, elfelejtik azt elmondani, hogy a szerelemnek túl sok következménye van. Sokan azt gondolják szerelemnek, hogy egy ágyban ébrednek, megcsinálják és megeszik a reggelit együtt, vagy este tévét néznek. Vannak, akiknek a szerelem azt jelenti, hogy anyagi biztonságban élhetnek, van, akinek kéjes pillanatokat. Van aki az egyedülléttől való félelem elől menekül. Van akinek a szerelem óriási teher, amit elvisel. Az is lehet, hogy minden életkorban a szerelem más típusú. Fiatalon például végzetesen és fájdalmasan voltam szerelmes. Minden fájt és belülről üvöltött, ami a szerelemmel kapcsolatos volt. A szerelem és a végzet, a halál akkoriban még kéz a kézben jártak nálam. Féltem a másik elvesztésétől. Ez volt az a szakasz, amikor elköltöztem otthonról. De magányos típus voltam annak ellenére, hogy soha nem tűntem annak. Ezért aztán cinikusan csak olyanokat mondogattam, hogy „te is majd jól lelépsz...” Le is lépett.
Sokan ezért választják az állatokat vagy a termékeket a szerelem helyett. A Ferrero Rodnoir nem szalad el. Azt bekaphatod, lenyelheted, az biztonságosan a tiéd. Egy kutya a legritkább esetben hagy el, és a délutáni bevásárlás biztonsága a nyitvatartási idővel vall szerelmet vasárnaponként. Hosszú sorok kígyóznak a Champs-Élysées-jén, a shoppingmallokban, a városok szélén. B. alaklmanként ellátogatott a plázákba, és nézte, ahogy a szerelemre éhes vásárlók kiválasztják és megszerzik szeretetük tárgyát. A futószalagon gyártott, filléres megváltásért sorba állnak. Madonna kabbalizmusa vagy Richard Gere és Brad Pitt kampánya a dalai lámáért nem más, mint a Persil mosópor nagy kiszerelésben. Vásárolható és gyorsan fogyasztható külvárosi márkázott konzumkrisztusok. Hollywood Urbi et Orbi áldása, gombnyomásra. A márka velünk van, a márka érzéseket ad nekik, a zacskó, amibe kapaszkodnak, valódi és biztonságos érzés, és a tömeg nem magányos egy pillanatra sem. A poszmodern próféták ott figyelnek a csomagtartóban, van, amelyik arra buzdít, hogy Just do it, és van, amelyik szelíden annyit mond, hogy megérdemled. Azt szokták mondani híres emberek, hogy a szerelem örök, de B. egyre biztosabb volt abban, hogy a szerelem minden életkorban más. Most éppen fogyasztható, hatos csomagolásban kapható, és nagyon gyorsan lejár a szavatossága.
A középkorú nők például a szerelmet újság formájában fogyasztják. A hetilapokban megtalálják a régen elveszett hormonjaikat és azokat a romantikus szerelmi fordulatokat, amiért igazán érdemes élniük. Olcsók is ezek a magazinok, és sok színes kép is van bennük. Jól meg lehet nézni például egyszerelmi történet illusztrációjaként a főszereplő ruháját, sminkjét, épített körmeit. Ilyenkor mintát is tudnak venni a nők ahhoz, hogy a posztmodern médiaszerelemhez milyen köröm kell. Aztán elmennek és megcsináltatják maguknak is. A lapokban szereplők pedig adják-veszik a szerelmet. Figyelnek arra, hogy elég gyakran szakítsanak és legyenek újra szerelmesek, hiszen különben elfelejtik őket. Akik a legjobban csinálták ezt, az Claudia Schiffer és David Copperfield, akiknek a szerelmét a impulzusvásárláshoz lehet hasonlítani. Jó napot kívánok, szeretnék érdeklődni, hogy Claudia van még?
Amikor cinikussá váltam, ami Európában bizonyos okok miatt kifejezetten divat, a szerelemmel is leszámoltam. Attól kezdve nem értettem a szerelmet sem. Cinikusságom leszámolt az örökkévalósággal, mint fogalommal, és ettől kezdve sok minden nem volt elhelyezhető a mesékből kapott érzelmi koordináta-rendszerben.Többek között a szerelem sem. Amikor az emberek éreznek valamit, azt csak abban a pillanatban érzik, és nagyon kevesek képesek visszaidézni az érzéseket később. Ebből adódik minden félreértés. „Örökké szeretni foglak”, mondja az egyik a másiknak, és másnap, amikor a fittnesszteremből hazafelé üvöltöznek egymással, nem is emlékeznek már az örök fogadalomra. Az örök fogadalom a pillanatnak szólt. Emiatt annyira lírai dolog a szerelem. Lírai dolog az áruházban beleszeretni a friss marhahátszínbe is.
Egyszerűbb dolog volna azt mondani, hogy „most szeretlek” – de erre biztosan mindenki megsértődne. Pedig mindenkinek értékelnie kellene az őszinteséget és a következetességet. A következetlenségem miatt hosszú ideig utáltam a szerelmet. A szerelem többször is átvert, hiszen mindig azt ígérte, hogy örökké, aztán hirtelen mindig vége lett. Hogy lehet egy dolog része a végtelen, amikor egyértelmű, hogy véges? – gondolkodtam miközben éreztem, hogy az Excel olvasgatása közben a hormonok kerülgetikm mert B. egyik lábát pihentető állásban rugóztatta, amitől az általában kevésbé látható területek is láthatóvá váltak ritmusosan. B. pontosan tudta, hogy mit csinál. Ezt kellene a bíróságnak látnia, amikor a munkehelyi körülményeket figyelembe véve szexuális zaklatásért hoz ítéletet.
Fontos felfedezést tettem, most már biztos vagyok abban, hogy a szerelem kémiai kérdés. A tudatmódosítás egyik közkedvelt és legősibb módja. Van, aki iszik, vannak a drogosok, és van a szerelmes. Általában mindegyik típus a pillanatról beszél, és semelyik nem emlékszik másnap. A testet átjárja az ösztrogén és a tesztoszteron. Az ember ezekért a hormonokért és érzésekért képes valakivel leélni az életét. A hormonok az egész testet és a tudatot is átalakítják, saját kis önös és önző céljaikra használják a gazdájuk testét. Olyan, mintha be lennénk olva valamilyen tudatmódosító szerrel, amikor a realitás határa elmosódik. Ismerek egy férfit, aki bár gyermekes és házas, egy ilyen kaland alkalmával azt bizonygatta, hogy ő képes mindenkit egyszerre szeretni, és higgye el, ő majd megmutatja a világnak, hogy képes két nővel, két családdal egy háztartásban élni. Olyanról is hallottam, aki tizenöt év házasság és szerelem után arra hivatkozott, hogy a férje nem elég spirituális lény, ezért három gyerekkel együtt elhagyja. Mi ez, ha nem tudatmódosulás? A szerelem persze egy idő után megszokássá válik, hiszen a dózist nem tudja mindenki folyamatosan növelni, és a hormonokal felváltja a másik kommunális testi élvezet, az evés. Ilyenkor híznak el a családok együtt, közös boldogságban.
A szerelem az egyik legnagyobb ígéret, amit embernek mondani lehet. Olyan, mint a karácsony. Benne van a Michelin-csillagos vacsora és a föld körüli út, a közös fészekrakás és a közös öregkori tervezgetés ígérete. Ezért nehéz ellenállni a szónak. Nem mered nem elhinni, amikor valaki a szemedbe néz, és azt mondja: szeretlek! Erre vártál egész életedben. Nekem is elhitte B. Azonnal. B. is arra várt, mint minden nő, hogy egyszer odalépjen hozzá valaki, és azt mondja: szeretlek, elviszlek innen! Megmentelek! Én az ilyesmit ösztönösen mondom, úgy, ahogy egy jól megtervezett csomagolású csoki kiállt az ember felé: „vegyél meg”. Azonnal utánanyúl az ember. Ösztönösen érzek rá arra, hogy mit szeretne hallani a nő. Különösen hiteles a „szeretlek!” a számból, mert a számból általában minden hitelesen hangzik elsőre.A nők könnyen felismerik a pillanatot, amire vártak, hiszen évekkel ezelőtt felkészültek rá. B. örült, de nem tudta igazán, mi is az a szerelem. Senki sem mondta el neki. A mesék csak távolról körvonalazták, hogy mi is lehet, az iskolákban nem tanítják, és az emberek csak mára jöttek rá arra, hogy sok kapcsolatot kell létesíteniük arra, hogy ráérezzenek a szerelem múló izgalmára. Sokan például összekeverik a szerelmet a szexszel. Azt gondolják, hogy a testi teljesítés és a munka jelenti a szerelmet. Aki túl van több nagyívű kapcsolaton, az talán tisztában van vele, hogy másnapra mindenki elfelejt mindent.
A posztmodern szerelem része a büroszex. Az a kérdés, hogy ilyenkor a másik pozíciójával dugsz, vagy a céggel, ahol dolgozol... Meg vagyok győződve, hogy a pozíciók lesznek egymásba szerelmesek. A főnök a titkárnőjébe és fordítva, a művész pedig a menedzserbe. Milyen lehet kreatívnak lenni? – kérdezi a menedzser. Amikor kielégítették a kíváncsiságukat, már nem szexelnek többé. Milyen lehet alávetettnek lenni? – kérdezi a főnök és nosztalgiát érez a prehistorikus szerepek iránt. A törzsfőnök és az ártatlan szűz, akit felszolgál neki a közösség. [...]