Az első és utolsó...

... alkalmat ragadhatták meg a Marshmallow zenekar kedvelői (?), hogy részt vegyenek egy "fergeteges" koncerten. Nem ismertem korábban őket, számot sem hallottam tőlük, sikerült későn is odaérni - amit annyira nem bántam. Saját dalok mellett Bloc Party feldolgozások is voltak, mert hát ugye ha ilyeneket írnak az ember bandájáról, akkor az azért kötelez...
"Ha a myspace-üket vesszük alapul, akkor minden jel szerint a Marshmallow magyar zenekar. A fülünkkel viszont ezt nehezen hisszük, mert indie-gitárzenéjük annyira-megszólalásig-brit, hogy akár londoniak is lehetnének. Ez mindenképp a figyelemküszöb felé emeli őket, bár persze önmagában nem erény. Szerencsére a zene is magyar átlagon felüli, ha nem is túl eredeti: a Marshmallow elsősorban a Bloc Party-féle posztpunkos indie-ből merít, némi Klaxons- és The Horrors beütéssel, meggyőzően, magabiztosan."
Engem nem igazán győztek meg és ahogy elnéztem a "táncoló" közönséget őket sem.

Bár akkor legalább voltak a tánctéren. Nem úgy, mint az utána következő dj-setten. Nem tudom, hogy hova lett mindenki, öt-hat ember táncolt, már ameddig lehetett, ugyanis egy órán keresztül csupa jó indierock zenék mentek, nemcsak slágerek, hanem újdonságok is, szóval rendben volt a set, olyan volt, mintha egy tesco disco és gumipop (Wavves, The Drums, Crystal Castles, The Subways, Jamaica, Klaxons, Delphic, Foals, Bloc Party stb, stb...) keresztezésű partiban lettem volna. Aztán a dj megunta a keverést is (itunes rulez...) meg gondolom azt is, hogy azt a maréknyi embert, aki táncolt boldoggá tegye azzal, hogy jó számokat ad le és a slágeres zenék helyét a (számomra) táncolhatatlan durván elektrosabb zenéknek adta át. Ekkor ott is hagytuk az egészet. Pedig még csak éjfél sem volt!